Észlelőhétvége a Csillagtanyán
Tanyán lenni jó! Bizonyára sokan – főleg a városi zsúfoltságot meguntak – egyetértenek az állítással. A városok szűkös lakásaihoz, kertjeihez, útjaihoz képest hatalmas terek, messze látszó látóhatár, a természet közelségének érzete. Még akkor is egyetérthetünk, ha egy bizonyos, számunkra különösen kedves helyről, „A” tanyáról, az MCSE Csillagtanyájáról van szó.
Immár negyedik éve folyik a Csillagtanya folyamatos fejlesztése, szépítése, alakítgatása. Van már igazi kupolánk, letolható házikó alatt felállított nagy azimutális szerelésű Newton-teleszkóp, betonozott „észlelőplaccok” távcsövek felállítására (távcsőoszlopokkal!), ezek kényelmes elérését lehetővé tevő járdák, és sok-sok, az észlelő amatőrcsillagász kényelmét szolgáló egyéb apróság. Immár rendszeresek a környékbelieknek számunkra jeles napokon tartott távcsöves bemutatók, de időről-időre a környéken kirándulók érdeklődését is felkelti a fehérlő kupola, sokan közülük beszélgetésbe elegyednek a tanyán szorgoskodókkal, este akár vissza is térnek egy távcsöves bemutatóra. Amatőrök is egyre gyakrabban fordulnak meg itt: több alkalommal tartottuk már meg itt az észlelőszakkör foglalkozásait, voltak építő- és észlelőhétvégéink, elnökségi ülés, stb.
Több tucat lelkes tagtárs támogatása és önkéntes munkája tette lehetővé, hogy eddig eljuthattunk. Most már – a továbbra is számos tennivaló mellett – egyre többször szolgálja a Tanya eredeti célját: kényelmes, jól megközelíthető, sötét egű észlelőhelyet biztosít a fölénk boruló égbolt szerelmeseinek.
Vendégtávcső a Csillagtanyán: 150/2250-es Zeiss Meniscas Ib mechanikán. Ma már nagyon ritkán lehet találkozni ezzel a típussal. A 80-as években ez volt a hazai bemutató csillagvizsgálók egyik jellegzetes műszere. (Fotó: Mizser Attila)
Július 14-16. között zajlott a legutóbbi észlelőhétvége tucatnyi amatőr részvételével. Az égbolt főleg szombat/vasárnap éjszaka volt kifejezetten jó, de az előző éjszakákon is hajnalig tartott a szorgos észlelőmunka. Sötétedéstől a nyári égbolt látványos objektumai kerültek terítékre a legkülönfélébb távcsövekben. Elsősorban persze a nagy átmérőjű műszereket használtuk, részint a már jól ismert, bemutatásokon általunk szinte alig látott (hiszen sokszor csak a beállítás erejéig pillantunk a távcsőbe, ezután már a látogatóké az okulár a Polaris Csillagvizsgálóban) objektumok sötét égen való „faggatásához”. A 40 centiméteres Dobson-távcsőben, nagy nagyítású és nagy látószögű okulárral a jól ismert M13 gömbhalmaz fantasztikus, az okulár szinte teljes látómezejét kitölti, ugyanakkor – ahogy mondani szokás – szinte magjáig bomlik, a csillagok színe is felsejlik, nem kevésbé a rajzokról-fotókról jól ismert póklábak. Érdekes volt az M57 35 cm-es műszerrel, binokuláris benézővel történő észlelése: ki látja, ki nem látja a központi csillagot? Nagy látómezejű, kisebb műszerekben előkerültek a nagy kiterjedésű, már kellő magasságba emelkedett népszerű objektumok (M31, M33), hajnalban pedig izgatottan vártuk a Szaturnusz-keltét. Bár a bolygó rendkívül alacsonyan tartózkodott még éjfél után nem sokkal, mindenesetre rendkívül érdekes volt újra megfigyelni a hónapokkal ezelőtt a Nap sugaraiban elveszett bolygót. Egészen megdöbbentő volt látni, mennyire megváltozott a gyűrű látványa: ahogy közeledünk a szaturnuszi tavaszi(őszi) napéjegyenlőséghez, a gyűrűre egyre laposabb szögben látunk rá, alig másfél év múlva bekövetkezik a gyűrű átfordulása. Érdekes, hiszen „nemrég” még a bemutatókon büszkén mondogattuk, hogy „most látunk rá legjobban a gyűrűkre!”.
Bár a nappal uralkodó hőség lényegében lehetetlenné tett mindenféle kerti munkát, az amatőr számára akadt észlelési feladat: Napunk a 25. ciklus felszálló ágában van, egyre nagyobb és látványosabb napfoltok, foltcsoportok, speciális naptávcsövekkel pedig protuberanciák figyelhetők meg, ráadásul egyre nagyobb számban. Ezen a hétvégén a két nagy foltcsoport közül az egyik bizonyult csak szabadszemesnek, bár a másik csoport sem sokkal maradt el méretét tekintve.
Ezt a hétvégén több esemény is színesítette. Meglátogatott minket Horváth Tibor (egyesületünk elnökségének tagja, a Hegyháti Csillagvizsgáló vezetője), aki egy Zeiss Meniscas távcsövet hozott – sokunk örömére. Ezzel a nem túl fiatal, viszont igen jó minőségű műszerrel is folytak megfigyelések, többek között a Vénusz rendkívül látványos, vékony sarlóját is megfigyelhettük. Horváth Tibor a Zeiss-rajongók szemében (is) rendkívül értékes műszer mellett sokkal prózaibb dolgot is hozott magával: egy utánfutónyi, parkettagyártás során keletkezett hulladékfát. Immár sokadjára kapunk tőle hasonló adományt – az utánfutóról halomba dobált, majd az évekkel ezelőtt elkészült fatárolóba gondosan, rendben betárazott fahasábok majd a téli hónapokban fogják amatőrtársaink kényelmét szolgálni.
Újabb kupac tüzelő érkezett egyenesen Hegyhátsálról. Köszönjük Horváth Tibornak az adományt! (Fotó: Mizser Attila)
Ezen a héten zajlott a közeli Vértesbogláron az MCSE Ifjúsági Tábora is, így meglátogathattuk szombat este az ifjú résztvevőket, sőt, még a tábori vetélkedő utolsó „fordulójának”, egy előre megadott jelenet saját forgatókönyv alapján elkészült 5-8 perces színdarabjának előadásait is végigélvezhette a teljes titkárság. Jó volt látni, hogy a fiatal fiúk és lányok a korkülönbség ellenére kiválóan megértették egymást, viccesebbnél viccesebb „színdarabok” születtek, valóban egyedi megoldásokkal. Egyértelmű volt, hogy a komoly szakmai vezetés mellett ezek a fiatalok komoly ismeretekre és gyakorlati tapasztalatokra tettek szert a tábor ideje alatt, miközben nem okozott gondot a csapatok tagjainak az együttműködés sem – reméljük, hosszan tartó csillagász-barátságok is születtek a következő generáció fiataljai között. Az biztos, hogy számunkra is lelkesítő volt látni a távcsövek erdejét, az észleléshez készülődő fiatalokat, akár csak futólag belepillantani a tábor ideje alatt készült megfigyelésekbe.
A „földi” munkák ezen a hétvégén elmaradtak, de ahogy mondani szokás, egy ház körül mindig van tennivaló! Tervezzük a kupola, a szerszámtároló, valamint a házban a kályhát magában foglaló helyiség festését, a kupola további csinosítását, a teljeségbolt-kamera beüzemelését, rádiómeteoros rendszer telepítését… és a sort még hosszan sorolhatnánk. Mindezek, illetve az eddigi eredmények sem jöhettek volna létre tagtársaink segítsége nélkül.
Akárhogyis van, a Csillagtanyán mindig jó lenni. Akár észlelni, akár tagtársakkal együtt dolgozni, szépítgetni, akár csak kiszakadni a minennapokból, bámulni a városi éghez képest koromfekete égboltot – mind-mind hasznos kikapcsolódás. A Csillagtanya pedig nyitva áll tagtársaink előtt, akár észlelni kívánnak, akár pedig munkájukkal segítenék egyesületi észlelőbázisuk fejlődését! További információk az mcse@mcse.hu címen kérhetők.
