Égi kalendárium: 2021. június

Az első nyári hónappal – reméljük – valóban beköszönt a nyár. A csapadékos, hűvös, változékony május után nem véletlen, hogy a napfény, a meleg körül forognak gondolataink. Június 10-én kismértékű, hazánkból szinte “láthatatlan” napfogyatkozás észlelhető, a napforduló időszakában pedig itt az ideje a szolárgráfok kihelyezésének (a szüret majd csak fél év múlva lesz esedékes).

A bolygók járása

Merkúr: A hónap első napján még egy órával nyugszik a Nap után, az északnyugati látóhatár közelében kereshető. Június 5-e után elvész a Nap fényében. 10-én alsó együttállásban van a Nappal. 25-én újra kereshető napkelte előtt a keleti látóhatár közelében, fél órával kel a Nap előtt. Ez az érték a hónap végére egy órára nő, helyzete megfigyelésre egyre kedvezőbb.
Vénusz: Ragyogó, fehér fényű égitestként látható napnyugta után a nyugati égen. A hónap folyamán másfél órával nyugszik a Napot követően. Fényessége –3,9 magnitúdó, fázisa 0,95-ról 0,9-re csökken, átmérője 10,3˝-ről 11,1˝-re nő.
Mars: A Geminiben, majd 8-ától a Cancerban végzi előretartó mozgását. Éjfél előtt nyugszik, este kereshető a nyugati égen mint vörös színű égitest. Fényessége 1,7 magnitúdóról 1,8 magnitúdóra, látszó átmérője 4,2˝-ről 3,9˝-re csökken.
Jupiter: Kezdetben előretartó, majd június 21-étől hátráló mozgást végez az Aquarius csillagképben. Éjfél körül kel, az éjszaka második részében látható sárgás fényű ragyogó égitestként a délkeleti-déli égen. Fényessége –2,5 magnitúdó, átmérője 43 ívmásodperc.
Szaturnusz: Folytatja hátráló mozgását a Capricornus csillagképben. Éjfél előtt kel, az éjszaka második felében figyelhető meg. Fényessége 0,5 magnitúdó, átmérője 18 ívmásodperc.
Uránusz: Kora hajnalban kel, hajnalban látható a délkeleti égen. Előretartó mozgást végez az Aries csillagképben. Fényessége 5,9 magnitúdó, átmérője 3,4”.
Neptunusz: Éjfél körül kel, az éjszaka második felében kereshető az Aquarius csillagképben. Előretartómozgása 26-án hátrálóba vált. Fényessége 7,9 magnitúdó, átmérője 2,4”.

Együttállások

Június 13-án (19:40 UT) a 2 magnitúdós Mars 2 fokra lesz a 10%-os holdsarló peremétől, az égi páros 15 fok magasan lesz megfigyelhető, remek témát kínálva a csillagászati tájképfotósoknak.
Június 23-án a Mars az M44 előtt, a halmaz csillagai közt tartózkodik, de sajnos a Nap közelsége miatt nehezen lesz megfigyelhető. 20:15 UT körül, a navigációs szürkület végén az 1,8 magnitúdós bolygó 5 fok magasan áll, a világos égen binokulárokkal biztosan láthatónak kell lennie. Annál nagyobb kihívás lesz a halmaz 6,3–7,0 magnitúdós csillagainak megpillantása, erre jószerivel csak legalább 10 cm körüli távcsővel, kiváló átlátszóságú égbolton van esély.

“Láthatatlan” napfogyatkozás június 10-én

Június 10-én ismét kismértékű, részleges napfogyatkozás lesz megfigyelhető hazánkból, ennek során a napkorong 0,75–3,8%-át takarja el a Hold. Az ország északi részén lesz nagyobb mértékű a jelenség. Ez a jelenség valójában gyűrűs napfogyatkozás, a gyűrűs fázis sávja Kanada északi részén, Grönland északkeleti sarkán, a sarkvidéken és Szibéria keleti részén halad át.

A június 10-i gyűrűs napfogyatkozás láthatósága. A gyűrűs fogyatkozás észlelhetőségének sávja messze északon húzódik, Kanada és Grönland északi területein, illetve a Jeges-tenger vidékén. A vörössel jelölt sávon kívül részlegesnek látjuk a fogyatkozást, így hazánkból is, ahol a napfogyatkozás láthatóságának déli határa húzódik, ezért igen kismérvű lesz a Hold kitakarása. Gyűrűs napfogyatkozáskor a Hold földtávolban tartózkodik, látszó mérete kisebb, ezért nem takarhatja ki teljes egészében a napkorongot. Hazánkból legközelebb 2075-ben lesz látható gyűrűs napfogyatkozás.

A fogyatkozás Sopronban 9:55:08 UT-kor kezdődik, maximális fázisa 10:39:49 UT-kor lesz, és 11:25:23 fejeződik be. A fogyatkozás mértéke onnan 0,098. Budapestről az első kontaktus 10:04.:40 UT-kor lesz, a maximális fázis 10:45:42 UT-kor következik be (0,080), a harmadik kontaktus 11:27:11 UT-ra várható. Miskolcról az első kontaktus 10:08:07 UT-kor lesz észlelhető, a maximális fázis 10:50:50 UT-ra várható (0,087). A jelenség csütörtökre esik, a déli órákban észlelhető, magas napállásnál. Amennyiben a ­járvánnyal kapcsolatos előírások lehetővé teszik, járdacsillagászati bemutatókon is népszerűsíthetjük a csillagászatot a napfogyatkozás távcsöves bemutatásával – megfelelő napszűrővel, vagy kivetítéssel. Reméljük, az egyre aktívabb Nap sok-sok napfolttal is megörvendeztet majd bennünket!

A június 10-i napfogyatkozás maximális fázisa Budapestről nézve.

A június 10-i fogyatkozás rövid ideig tart, mértéke csekély, láthatósága attól is függ, hogy az ország mely részén tartózkodunk, ezért megeshet, hogy a szemlélő számára nem is lesz érzékelhető szabad szemmel. A jelenséget a Nap észlelésére alkalmas távcsővel figyeljük meg (napszűrő, napprizma, kivetítés). Szabad szemmel semmiképp ne próbáljunk belenézni a Napba! Puszta szemmel vizsgálódva jó szolgálatot tehetnek a kimondottan a napfogyatkozás megfigyelésére gyártott szemüvegek, illetve az ívhegesztéshez használatos hegesztőüvegek (14-es fokozat). 

Ha napforduló, akkor szolárgráf-kihelyezés!

Nyári napforduló, téli napforduló – tanultunk róluk az iskolában. De valóban, hogyan térül-fordul égboltunkon a Nap? Megtudhatjuk, ha egész éven át fényképezzük égi helyzetét.
Az égbolt eseményei lassan történnek, a mai rohanó világban kinek van ideje estéről estére, avagy hajnalról hajnalra figyelni, hol nyugszik, hol kel a Nap, hogy pontosan megállapíthassa, mikor történik a legészakibb vagy a legdélibb napkelte/napnyugta? Szerencsére nincs is erre szükség, az emberiség alaposan kitapasztalta a Nap és az égitestek járását az elmúlt évezredek során.
Mégis érdekes látni, egyetlen felvételen pedig még szemléletes is, milyen hihetetlenül szélsőségesen „viselkedik” Napunk az égbolton, milyen széles utat jár be évről évre egünkön, napfordulótól napfordulóig. Ilyen felvételt rögzített kamerával érdemes készíteni, amely az égboltnak pontosan ugyanarra a részére néz,
A Nap éves égi útjának megörökítésére a legegyszerűbb módszert a lyukkamera biztosítja – a több hónapos, vagy akár féléves expozíció során keletkezett szolárgráfok gyönyörűen megmutatják a Nap útját, a derültebb, felhősebb időszakokat, és – igaz, elég homályosan – a tájat, az előtérben található épületeket, tornyokat, fákat is.
A hosszú expozícióhoz azonban „érzéketlen” detektor és „fényerőtlen” kamera szükséges. Előbbi célra megfelel a hagyományos fotópapír, utóbbira pedig egy henger, melynek belső palástjára illesztjük a fotópapírt, amely egy aprócska lyukon keresztül kap fényt – máris kész a lyukkamera! A kamera céljaira az egyszerű hengeres doboz vagy cső is megfelelő: fekete filmes doboz, vagy valamilyen nagyobb átmérőjű cső.

A 2014-es országos szolárgráf akció számára készült lyukkamera „használati” utasítást is kapott

A lyukkamerát stabilan rögzítjük valamilyen oszlophoz, tereptárgyhoz, és a kiszemelt célpont felé irányítjuk. A kamera látómezeje óriási, mintegy 170 fok lesz, a vignettálás miatt a széleken elmosódottabb lesz a kép. Ügyeljünk arra, hogy két napforduló közötti időszakra helyezzük ki a kamerát, ha a hosszú az expozíció közben bekövetkezik a napforduló, akkor a napívek átfedik egymást.

Sárközi József 2016-ban készítette ezt a nagyon látványos, fél évet átölelő féléves expozícióval készült szolárgráfot.

Sokan készítenek féléves expozíciót napfordulótól napfordulóig, tehát az egyedüli feladatunk türelmesen várni, majd az expozíció végén kivenni a fotópapírt a kamerából, és beszkennelni. Kedvező esetben – ha nem ázott be a kamera, – az eredmény különös, szinte földöntúli látvány lesz a lefényképezett tájra kupolaszerűen ráboruló napívekkel.
A szolárgráfok készítése hazánkban is egyre népszerűbb, további információkat találhatunk a témáról a szolargraf.blogspot.com oldalon.

A hónap változója: AB Draconis

A legszembetűnőbb különbség a „klasszikus”, UGSS-típusú törpenóvák és a Z Camelopardalis (UGZ) csillagok fénygörbéje között köztudottan az, hogy az utóbbiak időszakos jelleggel fényállandósulást (standstill) mutatnak, míg az előbbiek esetén ez elmarad. Több, UGZ-típusba sorolt változónál felmerült azonban, hogy besorolásuk téves, illetve elhamarkodottnak bizonyult a korai, kevés számú észlelés végett. Több mint meglepő tehát, hogy olyan ismert változók esetén, mint pl. az AB Draconis, az immár hosszú adatsorok ellenére a katalógusok revíziója valamiért rendre késik. Ennek oka talán az óvatosság, esetleg a puszta érdektelenség.

Az AB Dra, 1938-ban történt felfedezése óta egyetlen standstill-t sem mutatott, csupán UGSS-szerű, mintegy 3,5 ^m-s kitöréseket, átlagosan 10,5 napos ciklusidővel. Mindazonáltal fénygörbéje igen mozgalmas, bármely éjszakán tud meglepetést okozni, így besorolása még most sem egyértelmű.

A csillagot könnyen megtalálhatjuk a 4,4^m-s Kappa Cephei-től 1 fokra. Az AB Dra a hazai, tapasztalt változósok körében bizonyára nem ismertetlen célobjektum, ám, sajnálatos módon az utóbbi időszakban elvesztette régi népszerűségét, az elmúlt év során csupán három észlelőnk küldött be megfigyeléseket.

Mivel az alábbi AAVSO-térkép (többszöri revízión átesett) összehasonlítói néhol jelentősen eltérnek a VA-atlaszban található régebbi térkép öh-itól, ezúttal is javasoljuk, hogy aki teheti, lehetőleg a mindenkori legfrissebb öh-sorozatot használja, a fénygörbék szórását ezzel is csökkentve. Bár az AB Dra egész évben megfigyelhető, a nyári hónapoktól ezt még kényelmesebben tehetjük, nagyobb horizont feletti magassága révén. Mi több, teljes összehasonlító-sorozata egy 15 ívperces körön belül található, így nagyobb távcsövekkel (és kis rutinnal) könnyen észlelhető célpont.

Csóvás égi vándorok

A júniusi éjszakák a legrövidebben az évben és talán nem is elegendően hosszúak ahhoz, hogy az észlelésre ajánlott üstökösök elég hosszú – 37 objektumot tartalmazó – listáján minden kométával próbálkozzunk. Ezek közül most csak a fényesebbeket és azok mozgását szeretnénk bemutatni. Aki a teljes lista iránt érdeklődik, amit egy 200/800-as Newton távcsővel fotografikusan érdemes lehet megkeresni, azok forduljanak a rovatvezetőhöz az ustokoseszleles@gmail.com e-mail címen, vagy jelentkezzenek a Facebook Üstökös (Üstökös | Facebook ) csoportba.

A hónap legfényesebb üstököse a C/2020 T2 (Palomar) a hónap minden napján szinte egész éjszaka látszik, ahogy az Ökörhajcsár (Bootes) csillagkép nyugati oldalán halad lassan dél felé. Ugyan közeledik a Naphoz és perihéliumát majd csak július 11-én éri el, de folyamatosan távolodik a Földtől. A kettő együttes hatására fényessége szinte alig változik, a várakozások szerint a jelenlegi 10,5 magnitúdós érték körül fog alakulni. Megjelenése inkább egy bolyhos csillagra emlékeztet. Ha valaki az adott napi pozíciója környékén a többi pontszerű csillaghoz képest egy homályos pacát talál, akkor biztos lehet abban, hogy az üstököst pillantotta meg, mivel júniusban nem halad el olyan látványosabb és fényesebb mélyég objektum közelében, amivel össze lehetne keverni. Megfigyeléséhez kis, közepes távcső ajánlott.

C/2020 T2 (Palomar) 2021.05.08. 21:32, 120/600 Refraktor + ASI 178MM; 30 x 120 s, Bánfalvy Zoltán.

Cirkumpoláris és ezért egész éjszaka megfigyelhető a C/2017 K2 (PANSTARRS) üstökös. Az égitest még mindig a Jupiternél messzebb, 6,22 CSE távolságban jár és majdnem másfél év múlva kerül legközelebb a Naphoz, amikor 1,8 CSE távolságban halad el mellette. A mostani távolságban csak azok az üstökösök szoktak ilyen erős aktivitást mutatni, amelyek először, vagy csak ritkán kerülnek a Nap közelébe. Sajnos az ilyen égitestekkel az is gyakran előfordul, hogy nagyobb távolságban (2-3 CSE-nél messzebb) elkezdődik az illékony anyagok távozása felszínükről, ami már korán felfényesedést okoz, ami aztán alábbhagy, ahogy ezek az anyagok elpárolognak. Reméljük, nem ez következik be ennél az üstökösnél!

A hónap során a kométa a Herkules csillagkép északkeleti részétől lassan mozog a csillagkép közepe felé. Fényessége csak pár tizeddel nő a jelenlegi 13,7 magnitúdóról. Ennek ellenére közepes (15-20 cm átmérő), vagy nagyobb távcsövekkel vizuálisan is megfigyelhető, míg fotografikusan már kisebb távcsővel is a nyomába lehet eredni. Aki nem sajnálja rá az időt és hosszabban fotózza, annak valószínűleg az üstökös kialakulóban levő csóvája is megjelenik a felvételén. Az előző üstököshöz hasonlóan a C/2017 K2 (PANSTARRS) is viszonylag csillagszegény és mélyegektől mentes vidéken halad, így nehéz eltéveszteni.

C/2017 K2 (PANSTARRS) 2021.05.10. 00:41, 150/750 Newton + ASI 174MM; 25 x 120 s, Sebestyén Attila.

A júniusi égbolt második legfényesebb üstököse a C/2019 L3 (ATLAS) szintén cirkumpoláris, vagyis egész éjszaka megfigyelhető. Megfigyelhetősége ennek ellenére elég rossz, mivel a Perzeusz csillagképből halad a Szekeres (Auriga) csillagképbe, mely csillagképek ilyenkor nyár elején az északi horizont közelében tartózkodnak (napnyugtakor már alacsonyan, napkeltekor még alacsonyan). Ezért az üstökös sem emelkedik 20 foknál magasabbra, azonban 12,5 magnitúdó körüli fényessége miatt közepes távcsövekkel már elég jól megfigyelhető lehet. Mivel napközelpontját majd csak januárban éri el és a várakozások szerint fokozatosan legalább 4 magnitúdót fényesedik, ezért a téli-tavaszi időszak szép üstököse lehet. Ezért is érdemes figyelemmel kísérni fejlődését.

Az éjszaka második felében és csak a hónap első szakaszában érdemes felkeresni a 6,3 éves keringésidejű 7P/Pons-Winnecke üstököst. Az öreg üstökös május 27-én volt napközelben (1,23 CSE), majd június 10-én kerül földközelbe (0,44 CSE). Tekintve, hogy ilyen rövid a keringésideje és már rengetegszer járt napközelben, ezért aktivitása igencsak rövid ideig tart. Amilyen gyorsan felfényesedik, olyan gyorsan is halványul el és ezt az aktivitás csökkenésből fakadó elhalványulást a földközelsége sem tudja ellensúlyozni. A hónap elején a Bak (Capricornicus) csillagképben található 13 magnitúdós üstökös gyorsan halad déli irányba és majdnem 1 magnitúdót halványodva a hónap közepétől napkelte előtt már nem is emelkedik 15-20 foknál magasabbra a déli horizont fölé a Vízöntő (Aquarius) csillagkép déli részén. Az érdekes kóma szerkezetű és gyors mozgású üstökös 15-én halad el az NGC 7293 (fényesség: 7,3 magnitúdó; átmérő: 17,57 ívperc) Helix-köd mellett mintegy 50 ívpercre megközelítve azt.

Frissítés: Nova Herculis 2021

Az új csillagot Uedo Szeidzsi japán amatőrcsillagász fedezte fel 2021. június 12,548 UT-kor készült felvételén (3,2/200-as teleobjektív, Canons EOS 6D fényképezőgép), 8,0 magnitúdós fényességnél. A nóva gyorsan fényesedett 6,2 magnitúdóig, majd gyors halványodás kezdődött, június 15,5 UT-kor már 9,0 magnitúdónál járt.

A nóva gyorsan megkapta végleges elnevezését: V1674 Her. A Nova Her 2021 az Aquila és a Perseus határán helyezkedik el. A fenti észlelőtérképen a 30-as jelű csillag a 3,0 magnitúdós zéta Aql, a 40-es pedig az epszilon Aql, tehát érdemesebb az Aquila felől indulva megkeresni az újonnan felfedezett változót. Tekintettel a gyors halványodásra, most is az AAVSO térképgeneráló szolgáltatását ajánljuk észlelőink figyelmébe.