9. Csaba György Gábor: A csillagász Hell Miksa írásaiból.
{mosimage}
Megrendelhető a Magyar Csillagászati Egyesület (1461. Budapest, Pf. 219.) postacímén, rózsaszín postautalványon 300 Ft (tagoknak 250 Ft) elküldésével, hátoldalon a tétel megnevezésével. Kapható a Műszaki Könyváruházban (Budapest, VI. ker., Liszt Ferenc tér 9.) is.
A MCSE fehér fedőlapos Magyar csillagászattörténet” sorozat első könyve. Hell Miksa (1720-1792) színes egyéniségének az észlelő csillagász arcát mutatja be. Közli Hell rövid életrajzát, fontosabb (28 db) nyomtatásban megjelent műveinek leírását, utal más magyar nyelvű Hell könyvekre és cikkekre.
Hell műveit latinul írta, korának akkori hivatalos és tudományos nyelvén. Napjainkban ezt kevesen értik meg, ezért nagy érdeme a szerzőnek, hogy összegyűjtötte, átolvasta és a nekünk érdekesebb írásokat magyarra lefordította.
Néhány matematikai tanulmány után következnek a csillagászati észlelések feletti értekezések. Hell cáfolta meg az állítólagos Vénusz-hold látványát, optikai csalódásnak, fénytükröződésnek tartva. Majd a híres 1769-es napkorong előtti Vénusz-átvonulás következik. Ezt Hell Vardő szigetére utazva, ott észlelésekkel és obszervatóriumépítéssel töltve a több hónapos sarki éjszakát — sikeresen leészlelt. Ezzel az 1 csillagászati egység pontos értékét nyerte. (Mellesleg “az északon szétszórtan élő lapp nemzet eredetének, nyelvének…vizsgálatával” jelentőset tett a magyarok finnugor eredete érdekében).
Aki még nem vette meg a könyvet, az tegye meg, mert 2004-ben hiánycikk lesz! Hiszen az akkori Vénusz-átvonulás észlelői majd ugyanezekkel a problémákkal szembesülnek (“fekete-csepp jelenség”) mint amivel Hell is bajlódott.
Különlegességek is olvashatók itt: Hell újabb csillagképeket javasolt az égre. Szerencsénkre javaslatából semmi se lett!
Eddig is Hell szavait olvashattuk, de most Hellnek saját levelei következnek, amiket kora tudós csillagászaihoz intézett az égi jelenségekkel kapcsolatban. A távcső feltalálása óta a legizgalmasabb dolog történt: Herschel egy új bolygót talált a Szaturnuszon túl. Hell szorgalmasan észlelte az új bolygót, hogy pályáját meghatározhassa. Úgy látta, hogy látszó szögátmérője “alig éri el a 6 vagy 7 ívmásodpercet”, évente 4 fok 25 ívpercet halad az ekliptikán odébb, stb.
Ízelítőt kapunk Hell stílusából, precízségéből. Persze ennél sokkal többet publikált, így továbbra is ajánlható bárkinek (aki tud latinul) Hell életművének kutatása. A csillagdák építője, az évkönyvek kiadója, az utazó Hell nagyon érdekes munkásságot végzett, sőt más tudományokba is átrándult.
A bőséges lábjegyzetek közül egy, mely HöllHell nevére írt distichon:
Höll volt rég, de midőn Bécsből észlelte az égbolt csillagait, méltán lett ragyogóbb neve Hell. Így föld mélyéből, éjszínű sötét üregekből nemzetsége nevét égbe ragadta fel ő”.
