Nyakunkon a nyár, a vízparti nyaralások és a kellemes, rövidnadrágos éjszakák szezonja. A legtöbben csak ilyenkor tudunk elszabadulni a kivilágított városokból, hogy a sötét falusi vagy hegyvidéki égen megcsodáljuk a csillagos égbolt szépségeit.
Már messze jár a fagyos március, és magunk mögött hagytuk a szeszélyes áprilist. Májusban már bontogatja szárnyait a nyár, az egyre melegebb nappalokat kellemes éjszakák követik. Az idei május szerencsére bővelkedik érdekes csillagászati eseményekben.
A kellemes tavaszi esték legszebb égi látványossága a Szaturnusz, a
távcsöves bemutatók kedvenc bolygója, Naprendszerünk ékessége.
Január 24-én a Nemzetközi Csillagászati Unió hivatalosan is bejelentette, hogy a 107052-es sorszámú,
addig 2001 AQ jelöléssel hivatkozott kisbolygó a felfedezők javaslata alapján megkapta az Aquincum nevet.
A Biela üstökös kettéhasadt magja
(A. Guillemin "The Heavens" rajza)
A 73P/Schwassman-Wachmann 3 elnevezésű üstököst Arnold Schwassman és Arno Arthur Wachmann fedezte fel fotografikus kisbolygókeresés során 1930-ban. Ekkor az üstökös alig több mint 9 millió km-re (a Föld-Hold távolság 24-szerese) haladt el a Föld közelében. Az üstökös keringési periódusa mindössze 5,4 év, ennek ellenére felfedezését követően nem sikerült újra észlelni egészen 1979-ig, majd 1985-ös visszatérése alkalmával szintén nem sikerült megfigyelni. Ezt követően azonban minden visszatérésekor megtalálták. 1995 őszén az üstökösben hatalmas kitörés zajlott le, majd nem sokkal később négy különálló mag vált megfigyelhetővé, amelyeket A, B, C és D betűkkel jelöltek. Ezek közül a C komponens a legnagyobb, valószínűleg ez az eredeti üstökösmag maradványa. A 2000/2001-es visszatérésekor az üstökös kedvezőtlen helyzete miatt csak a C és B komponenseket, illetve a korábban nem látott E jelű részt figyelhették meg.
Peter Birtwhistle CCD felvétele alig 16 órával a felfedezés után készült egy 30 cm-es távcsővel
Üstökösös szempontból nagyon jó kezdődőtt az idei esztendő, hiszen egész januárban szabad szemmel is látható volt a C/2004 Q2 (Machholz)-üstökös. A kométátDonald Edward Machholz amerikai üstökösvadász fedezte fel 2004. augusztus 27-én. A jövevényt egy 15 cm-es reflektorral találta. A műszert 30x-os nagyítással használta, ami 2°-os látómezőt biztosított a számára.
| Az üstököst ezzel az 1940-es években épült 122 cm szabad nyílású, Schmidt-rendszerű távcsővel fedezték fel |
Az elmúlt hetekben sokfelé lehetett hallani arról, hogy egyszerre három
fényes üstökös is megközelítette a Napot, ám akkor hazánkból még egyik
sem volt látható. Április végén a legkésőbb felfedeztt C/2004 F4
(Bradfield)–üstökös feltűnt a hajnali égen, ám szabad szemmel
ekkor már nem volt megfigyelető, a hajnali láthatóság pedig csak a legelszántabb
amatőr csillagászokat nem tántorította el a megfigyeléstől. Szerencsére május
7-én a trió második, legrégebben felfedezett tagja is láthatóvá válik a
mi földrajzi szélességünkről.
A Mars ostromának árnyékában szinte észrevétlen maradt a hír: A Stardust űrszonda
január 2-án 240 km-re haladt el a Wild 2-üstökös magjától. Pedig egy olyan űrkísérletről
van szó, amely tudományos szempontból vetekszik, technológiai szempontból talán felül
is emelekedik a vörös bolygóhoz indított misszókon. A kutatók nem kevesebbet tűztek ki
célul, minthogy egy üstökösből anyagmintát hozzanak a Földre. A hét éves program
leglátványosabb eseménye volt a hónap eleji közelítés, így érdemes kicsit közelebbről
is megismerkedni a szereplőkkel, a Wild 2-üstökössel, a Stardust űrszondával és egy
nem mindennapi anyaggal, az aerogéllel.
Az egy évvel ezelőtt a LINEAR (Lincolnc Near Earth Asteroid Search) távcsövével felfedezett üstökös ígérkezik a hónap látványosságának.
A Ceres törpebolygó felszínén számos kráterben vízjég található. Egy kutatócsoport nemrég megvizsgálta a jég tulajdonságait ezekben a hűvös, árnyékos kráterekben, és arra a következtetésre jutott, hogy az meglepően fiatal. A Ceres a belső Naprendszer egyetlen törpebolygója. A kőzetvilág nagyjából negyedakkora, mint a Hold. Népszerűségét a kutatók körében annak köszönheti, hogy valószínűleg egyike a néhány megmaradt
Többszörös kihívást jelent a Hold túlsó oldalán a déli sarkvidéken holdszondának leszállni és ott kőzetmintát gyűjteni, majd felszállni és a mintát elhozni a Földre. Ez a most útnak indított kínai Chang’e-6 küldetés célja. Kína 2007-ben megkezdett holdkutatási programja töretlenül folytatódik. A terveknek megfelelően május 3-án pénteken, magyar idő szerint 11:27-kor a kínai Hajnan szigetén található
A jelenleg elfogadott elméletek szerint a kozmikus környezetünkben megfigyelhető nagy galaxisok az univerzum története során kisebbek összeolvadása révén jöttek létre. Ez hatványozottan igaz azokra az óriás elliptikus galaxisokra, amelyek gazdag, sok tagot számláló galaxishalmazok középpontjában, azok legsűrűbb régióiban találhatók. Ezek a galaxishalmazok legfényesebb galaxisai (brightest cluster galaxies, BCG), amelyeknek több összeolvadási esemény során sikerült a
Körülbelül 4,2 milliárd évvel ezelőtt történt, hogy „kifordult” a Hold felszíne, ezzel létrehozva rajta azokat az alakzatokat, amelyeket ma is megfigyelhetünk. A legtöbb tudós egyetért abban, hogy a Hold kb. 4,5 milliárd éve keletkezett, amikor Naprendszerünknek egy Mars méretű égitestje, a Theia néven ismert hipotetikus objektum a Földnek nekiütközve kitépett belőle egy darabot, és abból
Egy új kutatás szerint a K2-18b jelű exobolygó gázban gazdag összetételű, de mégsem rendelkezik lakható felszínnel, mint ahogy azt korábban gondolták. Nagy port kavart, amikor a James Webb-űrtávcső megfigyelései alapján egy kutatócsoport bejelentette, hogy a K2-18b jelű planéta talán lakható lehet. Csillagászok egy másik csoportja azonban másképp értelmezte az adatokat: szerintük nem egy vízi világról,