Category: Schumi/Cikkek, űrtörténetek
1965. augusztus 14-én James E. Webb, a NASA igazgatója a következő feljegyzést küldte munkatársainak:
“Első ízben a Gemini-5 repülésénél, majd az ezt követő misszióknál az űrhajósok az űrruhájukon egy azonosító jelzést hordhatnak, mégpedig a jobb mellükön a névfelirat alatt. Az emblémát a személyzet tervezheti, vagy javasolhat egy nekik tetsző formulát. A végső döntés a Manned Spacecraft Center (Emberes Űrhajók Központja), és a Manned Spaceflight (Emberes Űrrepülések) igazgatóinak feladata a NASA vezetésénél”.
Amióta az első ember eljutott a kozmoszba, 421 űrhajós látta bolygónkat közelebbről vagy távolabbról, űrhajók vagy űrrepülőgépek fedélzetén. A négy évtized alatt szerencsés és tragikus kimenetelű balesetek jelezték, hogy a nagyközönség számára mind hétköznapibbá váló űrutazások a kozmosz országútján korántsem veszélytelenek. A kockázatot az űrrepülés három fő szakaszán vizsgálhatjuk: az indulásnál, amely magában foglalja az emelkedést is, a Föld körüli pályán, illetve a leszállásnál.
“Űr-hőstelenítésnek lehet elnevezni azt a napjainkban oly divatos jelenséget, hogy sorra-rendre kezdik kétségbe vonni az űrhajózás eredményeit. Sosem járt ember a Holdon és Jurij Gagarin sem elsőként jutott a világűrbe – zúdul ránk a szenzáció tömege kép, betű és hang formájában.
Az 1960-as évek derekára az R-7-es rakétát egy nagyobb erejű harmadik fokozattal látták el, és ez a típus kisebb módosításokkal mind a mai napig Szojuz néven, és négyfokozatú változatát is ideszámítva a szovjet űrkutatás leggyakrabban használt hordozórakétája.
Miért Gagarin volt az első? – Mi lett a többiekkel? – Meg kellett előzni az amerikaiakat! – Hősi, de nem igaz beszámolók az első rajtról – Titok, titok hátán – Shepard féltékeny volt Gagarinra – Kisdolog, avagy Gagarin nemcsak az űrben volt az első
Gyűjteményem soha véget nem érő rendezésénél – ki tudja már hányadszor – ismét kezembe akadt egy fénykép (1. kép). Szerettem volna a helyére tenni, de a kép szövege szerint az Apollo-kabint nem tudtam azonosítani.
Idén volt 40 esztendeje annak, hogy az első ember eljutott a kozmoszba. Gagarin óta 402 űrhajós látta bolygónkat közelebbről vagy távolabbról, 227 űrhajó vagy űrrepülőgép fedélzetén. A négy évtized alatt szerencsés és tragikus kimenetelű balesetek jelezték, hogy a nagyközönség számára mind hétköznapibbá váló űrutazások a kozmosz országútján korántsem veszélytelenek.
A floridai éjszakában talán ugyanúgy kattogtak a fényképezőgépek, villogtak a vakuk, mint 1959. április 9-én. Csak akkor a helyszín Washington volt, a jelöltek, akik nemsokára elindulnak a világűrbe heten voltak, mára csak négyen maradtak.
Szűk hat évvel John Kennedy 1961-es híres beszéde után, – melyben megígérte, hogy az évtized végéig amerikai embert juttatnak a Holdra, és onnan épségben vissza a Földre – a NASA február 21-ére tűzte ki az első Apollo indítását.
Az első embert szállító Vosztok, az első többszemélyes Voszhod és a többek között a magyar űrhajóst is a kozmoszba juttató Szojuz, előbb a szovjet, majd az orosz űrkutatás meglehetősen közismert űrhajó típusa.
